Az angolkeringő a nemzetközi tánc kategória első standard táncaként szerepel a versenyeken. Nem összekeverendő a szintén 3/4-es ütemű bécsi keringővel, amely kétszer olyan gyors, mint angol párja. Angol elnevezése is bécsi eredetére utal: slow waltz, szó szerint "lassú keringő". A tánc az emelkedésektől és süllyedésektől, valamint a folyamatosan forgó, mozgó test látványától válik elragadóvá és a lírikus hangulatú zene a legharmonikusabb, legnyugodtabb standard tánccá alakította az idők során. 1922 óta versenytánc.
Tangó
A tangó a standard táncok második versenyszáma az angolkeringő után. Latin-amerikai, elsősorban argentin eredetű tánc, mégis inkább a standard táncokra hasonlít, mint a latin-amerikai táncokra. Táncolása során nincs emelkedés és süllyedés, végig horizontálisan egyenes vonalban táncolják. Az előrelépést sarkon lépik. Dinamikus, közepesen gyors tánc, hirtelen mozdulatokkal. 1929-ben került fel a hivatalos versenytánclistára.
Bécsi keringő
A bécsi keringő, amely 6 lépésből áll, két 3/4-es ütemre volt felosztva és egy teljes fordulással összekötve kiteljesedett az akkoriban még szokásos balett-technika segítségével. Németország maradt a keringővel kapcsolatos események középpontja egészen a húszas évekig, amikor is a valcer úgy egy évtizedig háttérbe szorult a modernebb, dinamikusabb táncformák miatt. Angliában a Bécsi keringő sohasem volt otthonos. Az angolok Bécsi keringő elleni tiltakozását mutatja, hogy náluk ez a tánc a standard táncversenyek programjában az utolsó táncként szerepel, míg más országokban a harmadik bemutatandó tánc. 1951 óta versenytánc.
Slow-fox
A slowfox a lineáris lépésmintákat követő, művészien megformált, hosszú, sikló járómozgáson alapul. Az angol társastánc legtipikusabb tánca, melynek eleganciáját zenei oldalról a szaxofon és a klarinét emeli ki. Igen igényes és technikailag viszonylag nehéz tánc, mely a világtáncprogramban is szerepel. Versenytáncban csak C osztálytól szerepel a versenyprogramban. 1929 óta hivatalosan is versenytánc.
Quickstep
A quickstep (angol szó; jelentése: gyors lépés) leginkább a foxtrottból eredeztethető, melynek gyökerei a ragben és a onestepben keresendők. Utóbbi kb. 1910-ben került át Amerikából Európába. Rendkívül leegyszerűsített táncról volt szó, melyben folytonos egylépésmozgások váltakoztak, a ritmus változatlan, chasse-któl mentes, indulójellegű, haladó tánc volt. Hamarosan kialakult a ragtime stílusa Nagy-Britanniában, s a onestepből kifejlődött a Rag. Az új ritmus lehetőséget adott a chasse-k beintegrálására, így alakulhatott ki a foxtrott. Lendületesebb táncot alkottak meg, ugyanis sarokkal léptek előre, s a tánc ma használatos formája már az 1920-as évek elején létrejött. Később, 1924-ben a foxtrott két ágra bomlott: a lassabb Slow Foxtrottra és a gyorsabb quickstepre. A quickstep korai elnevezése: Quicktime Foxtrott és Charleston. Alapmozgását a Chasse-k, Lock Stepek és a külső állásban megtett lépések jellemzik. Kissé úgy jelenik meg a parketten, mintha a párok gyorsan, szabálytalanul futómozgást végeznének, szeszélyes jellegét a chasse-k jelenlétének, a lépések dinamikusságának és a slow-quick (lassú-gyors) lépések tempós váltakozásának köszönheti. Nem a legegyszerűbb táncok egyike, nyugodt felsőtesttartást és kidolgozott lábtechnikát igényel. A standard táncok közül a legnagyobb népszerűségnek örvendő táncról van szó, hisz egyik másik báli tánc sem mondhatja el magáról, hogy sziporkázó, dinamikus és élettel teli.
